A tíz év történetét felölelő film annak a tervezett sorozatnak az első darabja, amelyben Fassbinder az utóbbi negyven év német történelmét és erkölcstörténetét kívánta bemutatni. Hanna Schygulla a világsztárok sorába emelkedett Maria Braun megformálásával, aki 1943 őszén, bombazáporban köt házasságot Hermannal. Alig egy nappal később a frontra vezénylik a férfit. A fiatalasszony számára nem marad más, mint a várakozás. A háború végén lesi a hazatérő katonavonatokat; végül barátnője férjétől tudja meg: Hermann elesett. Éhség, hideg, nélkülözés, férfihiány kényszeríti rá, hogy megélhetése érdekében kézbe vegye sorsa irányítását...assbinder megint csak a jövőbe látott és megalkotta a mai modern nő alakját. (A film a német történelem kb. 10 évét öleli fel 1954-ig, amikor a háború utáni wirtschaftswunder új nőket teremtett: ez az emancipált nő, aki nem mond le érzéseiről, érzékeiről, vágyairól, mindemelett hidegen számító és kemény az üzleti életben, üzleti érzéke és sikere a férfiakban félelmet és kissebségi érzést vált ki: meneküljön az a férfi, aki nem tud vele lépést tartani! Az új nő képét ugyan az 50-es évekbe helyezte, de a film 1979-ben készült, amikor Németországban a nők emancipációja még gyerekcipőben botladozott. Mai szemmel elképzelhetetlen, hogy 1977-ig (!!!!!) egy nő a férje engedélye nélkül nem vállalhatott munkát! Vagyis, ha a férj úgy találta, hogy a feleség munkája a család rovására megy (természetesen a férj megitélése alapján), akkor önhatalmúlag felmondhatta a nő állását. 1962-ig pedig a férj kezelte a nő jövedelmét is, aki saját bankszámlát sem nyithatott!! 1969-ben adták meg a nőknek a teljes vagyoni cselekvőképességet. Ha ilyen történelmi háttérből nézzük a filmet, akkor forradalmi.)